"Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között at absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát,sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni.“[1]
A száj – beszél, csókol, táplálkozik.
Beszélek:
Színek, formák, körök, történetek.
A március színe barna. Pető Barna neve is barna. Eljátszom a gondolattal, aztán hagyom veszendőbe menni. Színek és formák helyett jobban érdekel a cselekvés oka és mikéntje.
A falakon festmények bekeretezve, triptichonok és diptichonok. Bennük vissza – visszatérő motívumként - körök.
Körök, - mint a nap, égésfolt, lenyomat, szimbóluma a teljességnek, vagy a szomorúságnak, a semminek, vagy az olyanságnak[2].
Mítoszok – Egyiptom , India
Most - gyűjtemény, válogatás, számvetés az érett férfikor felén. Új kontextus, mely elmúlt felől nem értelmezhető.
Most:
Whitehead megállapítja, hogy a filozófia eszköze a nyelv. A filozófia újrarendezi a nyelvet.[3] Feltételezve, hogy az univerzumnak van valamiféle szisztematikus metafizikai jellege, a rá reflektáló nyelvnek pedig nem föltétlen van, a kérdést a következőképpen is feltehetjük. Ha a nyelv újrarendeződik[4], akkor egyetlen nézetet relevánsnak fogadva el, annak az összes többi rendszerrel kibékíthetőnek kell lennie. Miképp található olyan nézőpont, megfogalmazás, ahol a releváns minőségek egymás komplementerei.
A kulcs a megértéshez: a nap és a világítótorony. Köröket vonok magam köré és szent határokat. - mondja Zarathusztra hangján Nietzsche. Nem ő az egyetlen, aki ezt megteheti. A világítótorony éjszaka a naphoz hasonló funkciót tölt be. Eltekinthetünk a fényerősség összevetésétől, mert Pető Barna célja nem méricskélés és összehasonlítgatás. A világítótorony a kopernikuszi világkép szimbóluma. Bárhol lehet, de ahol áll, ott az a középpont.
Mi, akik nézzük, kívülről közelítünk hozzá, sötétségből lassan a fénybe érve; ő, aki mindezt megfesti, a középpontot festi meg.
A középpont megfestése mindig rituális tett. Rítus magában a festés aktusában, és rítus a képek falra felrakásában. Az elrendezés okairól faggatózva Pető Barna intim térnek nevezi azokat a részleteket, sarkokat, ahová a képek kerültek. Megengedve az intimitást az érzés szintjén - hozzátehetjük – többről van szó. Képei – elrendezésüket tekintve többnyire triptichonokba rendeződnek.
A Naptól számított harmadik bolygón élünk. Hármas szám. Senki nem mondja meg, hogy mit tegyünk.[5]
A tradíció szerint a Nap színe a vörös, napja a vasárnap, zenei hangja az A hang, féme az arany, száma az 1. A hármas számhoz a Szaturnusz tartozik, a szombat, a fekete szín, a H hang. A Szaturnusz az aranykor, a primordiális paradicsomi rend jelképe.
Számvetés – az életút felén – alkalmas pillanat a mélyebb belátásra. Pető Barnában nincs nosztalgia. Az aranykor nem a múltban helyezkedik el. Talán ismeretes, hogy a kazárok a jövendőt nem az időben, hanem a térben képzelik el. A két kazár év egyike a jövőből a múlt felé tart, a másik meg a múltból a jövő felé.[6] Ily módon észrevehetjük, hogy az egyes képeken a sokszorosan megfestett nap nem az idő múlását hivatott ábrázolni, mert csak térben és időben látszunk önálló lényeknek. Tér és idő a „Maya fátyla” - illúzió, amely eltakarja a dolgok egységét. Az igazi belátás annak tudása, hogy a változások ellenére mindig ugyanaz az egyforma és változhatatlan lény áll előttünk, amely ma ugyanazt cselekszi, amit tegnap és mindig: fel kell tehát ismernie minden történés azonos voltát, s mindenütt ugyanazt az emberiséget kell látnia, a sajátos körülmények, jelmezek és erkölcsök minden különbözősége ellenére is. A természet igazi szimbóluma általánosságban és mindenütt a kör, mert ez a visszatérés sémája.[7]
Petó Barna fest.
Míg a festés aktusa cselekvés,
a cselekvés megértését,
festményeinek megértését
egy hagyománytörténetbe való bekerülésként kell elgondolnunk, melyben szüntelen közvetítés van a múlt és a jelen között.
Erzsébetváros, 2006 március 1.
[1] Hamvas Béla: A bor filozófiája, p 17
[2] a buddhista madhjamaka irányzat fogalma - a dolgok lényegét helyettesíti.
[3] Whitehead, Alfred North: Folyamat és valóság, p 25
[4] Feyerabend szerint nyelvi visszaélések nélkül nincsenek felfedezések, és nincs haladás sem. in: A módszer ellen, p 55
[5] Bob Perelmann: We live on the third world from the sun. Number three. Nobody tells us what to do. In: China
[6] Pavic, Milorad: Dictionary of the Khazars, p 145
[7] Schopenhauer: A világ, mint akarat és képzet, p 334
[7] Schopenhauer: A világ, mint akarat és képzet, p 334
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése