Hölgyeim és Uraim!
Van Japánban egy buddhista szerzetesrend. A meditációs gyakorlatuk abból áll, hogy futnak.
Mindennap hajnali fél kettőkor kezdenek futni, és még az éjszaka folyamán 30 – 40 km .-t tesznek meg. Nem zavarja őket sem a magas hegyi szélsőséges időjárás, sem a fagy, sem a szél, sem a havazás. Ők egész évben futnak.
Miután hét éven belül egy ezer napos maratont teljesítettek, a gyakorlást egy kilenc napos meditációval fejezik be. Evés nélkül, ivás nélkül, és alvás nélkül. Ezen idő alatt szinte eggyé válnak a heggyel, a kilencedik nap végére eljutnak a halál küszöbére. Érzékeik rendkívül kifinoulnak. Meghallják a repülő bogarak szárnycsapásait, és több kilométer távolságból megérzik az étel illatát.[1] (Miután megpillantották a létezés legutolsó, legvégső stádiumát, visszatérnek, tekintetük élénk, és átható.)
Kecskés Péter egyetlen filmszalagra készíti fényképeit. Ugyanarra a helyre hatszor, nyolcszor exponál. Ezt fontos kiemelnünk. Az itt látható képek nem utólagos egymásra-fényképezéssel készülnek. Egyetlen negatív. Ha ráfényképezem a következő képet, a kettő már csak együtt létezik. Külön-külön nem.
Mary Overlie “view-point” rendszere táncosoknak készült. A látható folyamatot hat pregnáns részre osztja fel, úgymint shape, movement, space, story, emotion, and time. Ezirányú friss tapasztalataim szerint csak két-három, maximum négy különböző fókuszra lehet figyelni folyamatosan, többre nem.
Kecskés Péter képein legkevesebb négy elem van egyszerre jelen.
Tőlem függ, szétválasztom-e, részleteire próbálom-e bontani azt, ami egy. A megértés folyamán egyszerűbb helyzetektől haladunk a bonyolultabbak felé. Ez mintha azt sugallaná, kénytelenek vagyunk újra részleteire bontani a képet, elválasztani egymástól annak rétegeit, és újra összerakni azt. Azonban Kecskés Péter saját törvényei szerint építkezik, mi, akik látjuk, megismételhetjük az ő lépéseit, - a kérdés, értjük-e annak törvényszerűségeit, szabályait is.
A megértés folyamata a nyelvre támaszkodik. Azonban a nyelv két egyenlőtlen erőből áll, mert a logosz, az ige, a törvény megelőzi a világ teremtését, a főnevek viszont csak azután alakulhattak ki.[2] Ezért mondja Ádám a 139. zsoltárban:
“Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt, Uram!”
Hölgyeim és Uraim, van Japánban egy buddhista szerzetesrend. A meditációs gyakorlatuk abból áll, hogy futnak. Mindennap hajnali fél kettőkor kezdenek futni, és még az éjszaka folyamán 30 – 40 km .-t tesznek meg. Nem zavarja őket sem a magas hegyi szélsőséges időjárás, sem a fagy, sem a szél, sem a havazás. Ők egész évben futnak. Miután hét éven belül egy ezer napos maratont teljesítettek, a gyakorlást egy kilenc napos meditációval fejezik be. Evés nélkül, ivás nélkül, és alvás nélkül. Ezen idő alatt szinte eggyé válnak a heggyel, a kilencedik nap végére eljutnak a halál küszöbére.
Két lehetőségünk van. Kecskés Péter szemével nézzük a világot, vagy elmehetünk Hiei hegyére együtt futni a szerzetesekkel.
Nem biztos, hogy az a nehezebb megoldás.
“Valahol rettenetes csönd van. Effele gravitálunk.”[3]
https://sites.google.com/site/kecskespetermate/
https://sites.google.com/site/kecskespetermate/
